Az illat. Az illat az oka. A méhek és én… nos… a mai napot az erdőben töltöttük. Hívott az erdő, hívott a mező… s az ibolya szedéssel ünnepélyesen megnyitottam az ez évi gyógynövény-szüretet. Ahogy fürdőztem az illat árban, boldogan eszegetvén a Föld eme gyönyör-ű, finom és egész-séges ajándékából, megérkezett hozzám az üzenet: készül a Szabad-Hegyi Erő Teakeverék… Minden tökéletes. Az elkövetkező napok felszálló Hold erejét használva teszek még egy pár ibolya-kört… majd jöhet a kankalin… és a többiek.

Ui.: Az illatot képzeljétek hozzá 🙂 Olyan erős, hogy ha kinyújtjátok érzékeiteket… odáig érezhetitek 🙂

Ilyenkor tavasszal minden porcikám kívánja a zöldet. Zöldet-zölddel. Az erdőben járva könnyű összegyűjteni a salátába valót. Az elmaradhatatlan rukkola mellé ma került ibolya virág és levél, fehér here levél, katáng levél, gyermekláncfű levél, turbolya, vad snidling, és a szívemnek oly kedves tyúkhúr…

… minden, ami a télből ébredő szervezetemnek kell 🙂